Az Omno, egy kirakós-kalandjáték azt mutatja, hogy a független jelenet tele van szívvel, szenvedéllyel és felfedezőkészséggel rendelkező fejlesztőkkel. Omno egy ember, Jonas Manke agyszüleménye, aki öt évvel ezelőtt kezdte el a projektet mellékprojektként, és azóta egyedül dolgozik rajta. Nincs szükség sajtóközlemények olvasására vagy a Steam katalógusának böngészésére; csak töltse le a játékot és kezdjen játszani. Eddig nem volt jobb játék, ahol ezt ki lehetett próbálni.
Az Omno felfedezési, megfigyelési és tanulási témái annyira elterjedtek, hogy a játék szinte személyre szabottnak tűnik. Amikor a játék elkezdődik, átveszed az irányítást egy idegen országban lévő karakter felett.
A terület élővilágának megismerése során naplója növekszik és bővül, így jobban megértheti a nagyobb képet. A játék a játék kommunikációjától függ. Célok a naplón kívüli szavak vagy beszéd használata helyett. Sok időt töltöttem a naplóbejegyzések olvasásával és minden cselekvés és reakció kivágásának elemzésével.
A felkészülés hiánya ellenére olyan érzelmi élményben volt részem, amely a nap hátralévő részében tartott. A játék akcióinak nagy része úgy zajlik, ahogy körbeutazza a hatalmas világot, és rejtvényeket old meg, hogy hozzáférjen az új területekhez. A térkép rejtvényei és platformja eleinte trükkös lehet, de robbanásszerű; megtanulod, hogyan kell olvasni a környezetet és használni kell a készségeidet. A játék során előrehaladva új készségek nyílnak meg, mint például az azonnali teleportálás, és az a szórakoztató képesség, hogy a személyzetet szörfdeszkaként használja és lebegjen a terepen.
Mivel a játék olyan rövid, nincs sok új képesség, amit el kellene sajátítani. Az egész Omno élmény körülbelül három órát vett igénybe az elejétől a végéig, de az idő játékosonként változik. A probléma az volt, hogy a játékmenet és a találós kérdések nem különböztek egymástól a játék során, mivel a célok lényegében azonosak voltak. Gyakorlattal egyre gyorsabban fut a hurok, így könnyebben nyomon követheti a haladást. Bár az Omno csak néhány perc hosszú volt, a kibontakozás meglehetősen ismétlődővé vált.
Ez nagyban hasonlít a Banjo & Kazooie alapjátékához abban, hogy térképeket fedez fel, elemeket gyűjt, és ezeket az elemeket a platformon használja, miközben új készségeket tanul. Az egyetlen különbség az, hogy ebben a játékban nem sok gyűjtemény található. Omno viszont megelevenedik, amikor Jonas Manke hozzáadja művészi bélyegét. Mintha minden, amit gyűjtenek, vagy fajok, amelyeket a naplóban jegyeznek, jelentősége és súlya van. Régebben, amikor egyetlen ember által kifejlesztett játékkal játszottam, ez hiba volt.
Az Omno azonban annyira jól kidolgozottnak érzi magát, hogy megdöbbentem, amikor a hitelek gördültek, és csak egy fejlesztőt láttam. A játék esztétikája egyszerű, de feltűnő, és öröm játszani. Az, hogy egy ember képes volt egyedül megteremteni egy ilyen megható játékot mellékprojektként, megdöbbentett. Új helyek és lények, valamint a múlt emlékeinek felfedezése teljes élmény.
Az Omno játéka gördülékeny és éles, a játék fokozatos változásai pedig élvezetesek a közvetlen tapasztalatokhoz. Még egy ilyen rövid címben sem, a rejtvények jellege és a játék „legyőzéséhez” elért célok soha nem haladnak előre, vagy nem változnak jelentősen. Omnónak viszont van lelke és készsége olyan környezetet teremteni, amelyben kellemes lenni.
Hagy egy Válaszol